Cselka Nándor pasztorális és karitatív tevékenysége – Vámosmikola

Cselka Nándor pasztorális és karitatív tevékenysége – Vámosmikola

Dr. Cselka Máté emlékezete (1834-1897)

Vámosmikolán a felújított római katolikus templom újjászentelésének napján, 1997. augusztus 3-án a helyi hívek, vámosmikolai lakosok és népes környékbeli érdeklődő jelenlétében avatták fel dr. Cselka Nándor emléktábláját. A bronz domborműves emléktáblát – Bészabó András alkotását – Keszthelyi Ferenc váci megyéspüspök szentelte meg. 

Ki volt ez a jeles férfi, tudós pap, Vámosmikola XIX. századbeli híres szülötte?

A helyi plébánián őrzött Baptisalorum azaz Kereszteltek anyakönyve (1787-1875) egyik megsárgult lapján találjuk az alábbi, 1834. július 10-i bejegyzést: született Ferdinandus Josephus Cselka vagyis Cselka Nándor József, kinek szülei Cselka Károly ludirector és nótárius valamint Kajzer Kata. Községünk országszerte ismertté vált szülötte a falu kántortanítójának, egyben jegyzőjének gyermekeként látta meg a napvilágot. Atyjának – aki Vámosmikoláról a közeli Szalka mezővárosba került jegyzőnek – fennmaradt az 1848. esztendőből származó javadalmazása a plébánián. Emlékét a szalkaiak tisztelettel ápolják, hiszen a település helyneveit, mondáit ő gyűjtötte össze, és küldte el Pesty Frigyes 1864. évi gyűjtéséhez.

Cselka Nándor életútjának fontosabb állomásait a Vasárnapi Újság 1897. évi (44. évfolyam) 11. és a Magyar Géniusz 1897. évi (VI. évfolyam) március 14-i számából ismerhetjük meg. A Vasárnapi Újság említett számát Korcsmáros Lászlótól – az Alsó-Ipoly-völgy múltját és néprajzát fél évszázada kutató, gyűjtő – ipolydamásdi nyugdíjas iskolaigazgatótól kaptuk meg. Ennek alapján Hartung Ferenc plébános úr és Németh Péter Mikola kezdeményezték a tudós főpap emlékének megörökítését.

cselka nandor

A magyar katolikus főpapság elhunyt jeles tagjáról írt nekrológokból megtudhatjuk, hogy Cselka Nándor az elemi ismeretek megszerzése – melyeket kántortanító édesapától sajátított el – után a kegyes tanítórendiek Selmecbányán fenntartott gimnáziumába került. Középiskolai tanulmányait, a főgimnáziumot Esztergomban kívánta befejezni. Alig 15 esztendős, amikor az 1848-49-es szabadságharc idején jelentkezik a prímási székvárosban állomásozó önkéntes vadászzászlóaljba. Katonaélete azonban csak néhány napig tartott, mivel a zászlóalj jóakaratú ezredese a gyönge testalkatú ifjút visszaküldte az iskolába.
A gimnázium elvégzése után belépett az esztergomi növendékpapok sorába. Szemináriumi tanulmányait Pozsonyban és Nagyszombatban kezdte, majd a bécsi Pázmány Intézetben /Pázmáneum/ folytatta a felsőbb teológiai tudományok elsajátítását. Az osztrák-magyar kiegyezést megelőző önkényuralmi korszakban is szókimondó, erősen magyar érzelmű papnövendéket innen visszaküldték Magyarországra. Ennek következtében kétéves bécsi tartózkodása után 1856-ban Pesten fejezte be teológiai tanulmányait.

1857. július 27-én szentelték áldozópappá, s a szülőföldjéhez közeli Nógrád megyei Varbón káplánként kezdte meg lelkipásztori működését.
A tehetséges fiatal papot már fél esztendő múlva a fővárosba, Buda-Újlakra helyezték. Ettől kezdve közel három évtizeden át a fővárosban végezte a hívek lelki gondozását. Újlakról Terézvárosba, majd 1864-ben a Belvárosba, s innen ismét a Terézvárosba került.

1864-től munkatársa, 1869-től 1872-ig szerkesztője a Religio című egyházi és irodalmi folyóiratnak. Írásai Darázs és Szúnyog álnéven is megjelentek a lapban. Az egyházi irodalom terén ezen kívül is buzgón működött. 1869-ben jelent meg önálló munkája, az Egyházi beszéd, melyet a Szent László Társulat védszentjének ünnepén tartott. 1867-1869 között Kubinszky Mihállyal szerkesztője a Társulati Értesítőnek. Teológiai munkásságának elismeréseként a svájci roveredói tudományos akadémia tagjává választják, s ugyancsak ezen évben kapja a megtisztelő pápai kamarás címet.

Húszesztendős káplánkodás után 1877-ben Óbudán kap plébániát: a Péter és Pál apostolokról elnevezett templom plébánosa lesz.

Az irgalmas nővérek áldásos tevékenységével még Terézvárosban ismerkedett meg. Elhatározta, hogy Óbudán is meghonosítja a Páli Szent Vince Szeretetleányai elnevezésű rendet. A nővérek munkáját nem csupán az általuk vezetett, egyre bővülő nevelő- és tanintézetben – ez lett később a Szentlélek téri Cselka Intézet – látták szívesen, hanem a gyógyíthatatlan betegeket ellátó Irgalomházában és a Szent Margit Kórházban is.
Óbudán való működését három kápolna (az ó-budai, Damasus- és Mária-) restaurálása, továbbá a Kálvária, a Szentháromság-, és a Szent Flórián-szobor valamint az Új-temető megújítása is dicséri.

1881-ben létrehozta a Cselka Egyletet, mely családbiztosítási szervezet volt: a nehéz helyzetbe került óbudaiakat segítette, támogatta. A befizetett biztosítási összegért tagjait orvosi ellátásban, s családjukkal együtt 50 százalékos gyógyszervásárlási kedvezményben részesítette. 1878-ban fővárosi bizottsági taggá, 1882-ben a budapesti egyházkerület esperesévé majd Buda-felhévvízi préposttá választották. Esperesi beiktatása napján, július 27-én tartotta ezüstmiséjét. Esperesi működésének elévülhetetlen érdeme, hogy a fővárosban ő rendszeresítette az addig többnyire német nyelvű istentiszteletek helyett a magyar nyelvű szentbeszédeket, továbbá létrehozta a főváros hitoktatási intézményrendszerét.

Cselka Nándor 1888-ban

1886-ban súlyos betegség támadta meg, s csak két év múlva javult egészsége. 1888-ban lelkipásztorkodásának 30 éves jubileumáról főváros szerte megemlékeztek. Megkapta a Vaskorona-rend kitüntetést, s 1889-ben pozsonyi, 1892-ben esztergomi kanonoki kinevezést kap. Még ebben az esztendőben a hercegprímás megbízza budapesti érseki helynöknek. A következő évben carrei felszentelt püspöki címet kap, és kinevezik a budapesti Központi Papnevelő Intézet rektorává. Ezen fontos egyházi tisztségeit öt éven keresztül, haláláig, 1897. március 8-ig töltötte be.

A Vasárnapi Újság nekrológjában az elhunyt főpap jellemvonásait ekként tárja az olvasó elé: „Egyénileg is kiváló férfiú volt, kiben a mély vallásosság tudományos felkészültséggel, a józan gondolkozású fő meleg szívvel, az egyháza iránti hűség válogatás nélküli emberszeretettel párosult.

"…Szép jellemvonás volt benne, hogy minden embert egyenlőnek tekintett, úrral, szegénnyel egyenlő előzékenységgel bánt, s hogy őszinte, szókimondó ember volt, de ezt mégis annyi gyöngédséggel gyakorolta, hogy soha senkit nem sértett, senkit ellenségévé nem tett.”

Méltán kapott a fővárostól a főváros első püspöke díszsírhelyet a Kerepesi úti temetőben, s tisztelőinek hatalmas tömege kísérte utolsó útjára 1897. március l0-én. Dr. Cselka Nándor földi maradványait 1975. november 21-én az Egyetemi-templom sírboltjába helyezték át. Mennyire maradt meg az országos hírnevet szerzett egyházi író, tudós lelkipásztor a vámosmikolaiak emlékezetében? Bizony, szülőföldje –mint az másokkal és máshol is megesett – megfeledkezett róla, nem ápolta naggyá lett fiának emlékét, egészen az 1997. évi emléktábla-állításig.

Síremléke előtt 2001-ben és 2003-ban az általános iskola helytörténeti szakkörének tagjai tisztelegtek, s elhelyezték a megemlékezés virágcsokrát.

S talán arra is akad majd – szülőföldjéről vagy a fővárosból – szellemi vállalkozó, aki életútjának méltó emléket állítván feldolgozza hagyatékát.

Forrás: www.vmke.gportal.hu

 

 

Ajánló az Értéktárból...

facebook

pestmegyelapja