Pávai Vajna Ferenc geológus, hévízkutató életműve - Üllő

Pávai Vajna Ferenc geológus, hévízkutató életműve - Üllő

Pávai Vajna Ferenc geológus, hévízkutató, barlangász két és fél évtizedig élt Üllőn. A Magyar Királyi Földtani Intézet munkatársának tevékenysége kiemelkedő jelentőségű volt az alföldi hévízkutatásban, de meg kell említeni, hogy e mellett külföldi tanulmányutak, barlangászati kutatások – egyes erdélyi barlangok feltérképezése –, sőt néprajzi és mezőgazdasági megfigyelések és feljegyzések is hozzátartoznak életművéhez. Üllő városa magáénak érzi a tudós-kutató emlékének, életművének megőrzését akkor is, ha életének szakmailag legsikeresebb, leggazdagabb éveiben még nem a településen lakott. 

ullo pavai

Pávai Vajna Ferenc a nagyenyedi kollégiumban tanult, természetrajz tanára Szilády Zoltán volt. Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, ahol 1910-ben geológiai doktorátust szerzett. 1911-től a selmeci bányászati akadémia ásvány-földtani tanszékén Böckh Hugó tanársegédje volt. 1914-ben az erdélyi, 1915-1918-ban a horvátországi, 1918-tól a dunántúli szénhidrogén-kutatásban vett részt, 1920 végétől a Pénzügyminisztérium bányászati főosztályán geológiai szakértőként dolgozott. 1930-tól 1944-ig a Földtani Intézet főgeológusa volt. 1950-1956 között ugyancsak a Földtani Intézetben tevékenykedett. A tudományos világtól elszakítva, kitelepítésben, igen nehéz körülmények között, egy mázai bányászlakásban élte le utolsó éveit. Hajdúszoboszlón lett végső nyughelyére helyezve, a város saját halottjának tekinti és nevét a helyi gyógyvíz viseli.

Munkássága főként a kőolajföldtan és vízföldtan területére terjedt ki, Papp Simonnal a hazai kőolaj- és földgázkutatás úttörői voltak. Pávai-Vajna Ferencnek köszönhetjük több jelentős gyógy- és hévizünk feltárását (Szeged, Hajdúszoboszló, Karcag, Debrecen, Szolnok). Ő tűzte ki a Rudas gyógyfürdőnél a nagy mennyiségű gyógyvizet adó fúrások helyét, valamint a tabáni, az alsó Margit-szigeti és a II. városligeti mélyfúrást. 1928-ban ő hívta fel a figyelmet a Görömbölytapolcai-barlang vizének jelentőségére, s harcosan kiállt annak hasznosítása érdekében. Törekvését több mint harminc év után valósították meg.

Fiatal korában aktív barlangkutató volt. Számos barlangot (különösen Erdély területéről) ő írt le és térképezett fel először. A hévíz kutatása kapcsán felismerte a mélyből feltörő víz barlangképző hatását, ezzel új barlangkeletkezési elméletet állított fel, és megalapozta a hévizes barlanggenetikát. Idős korában főként a hévizekből nyerhető energia hasznosításával foglalkozott. Javaslatára létesültek az alföldi hévízkutak mellett az első hévizekkel fűtött kertészetek.

www.pestmegye.hu

 

Ajánló az Értéktárból...

facebook

pestmegyelapja