Ócsai Madárvárta Egyesület

Ócsai Madárvárta Egyesület

Magyarországon 1908-ban indult a madárgyűrűzés. Nagy lendületet akkor kapott, amikor a Magyar Madártani Egyesületen belül 1974-ben megalakult a Madárgyűrűző Szakosztály. Az évente jelölt madarak száma azóta is szinte folyamatosan emelkedik, köszönhetően a sok lelkes egyéni gyűrűzőnek, a szervezett, kiemelkedően a szigorú szakmai alapokon működő Actio Hungarica (AH) táboroknak és a Magyar Gyűrűzőközpont szervező, irányító munkájának.

Actio Hungarica táborként indult 1983-ban a munka az Ócsai Tájvédelmi Körzet északi részén is, ami az évek során egész évben működő madárgyűrűző állomássá fejlődött. A madárvártát működtető Ócsai Madárvárta Egyesület önálló jogi személyként 1992-ben alakult 18 taggal. Ma az aktív tagok száma 100 fölött van, az évenkénti alkalmi segítők, látogatók száma két-két és fél ezer.

ocsa madarvarta egyesulet

A kezdetben kissé spártai jellegű tábor fokozatosan komfortosabb lett, először néhány kisebb épületet alakítottunk ki, majd a TK szélén megvásárolt területen 2000 és 2002 között kétszintes, összkomfortos házat építettünk. Ez sajnos 2007-ben teljesen leégett, de egy év alatt – társadalmi összefogással – sikerült az új madárvártát felépíteni. Ez az épület a bázisa az itt folyó munkának (N47.2970, E19.2104).

A szakmai munka szervezését, irányítását az Eötvös Loránd Tudomány Egyetem és az Állatorvostudományi Egyetem oktatói, kutatói és az itt végzett szakemberek végzik, a terepi munkában főleg középiskolások és felsőoktatási intézmények hallgatói vesznek részt, de az egyesület tagságának összetétele ennél sokkal szélesebb, mindenféle korú és végzettségű tagunk van.

karvalyAz egyesület tagjai az 1980-as évek végétől részt vesznek más országokban (Szerbia, Horvátország, Románia, Bulgária, Ukrajna, Olaszország, Tunézia, Szenegál, Kenya, Albánia, Görögország) működő madárgyűrűző munkában. Az itteni tevékenységben részben az Earthwatch Institute szervezésében érkező önkéntesek és a környező országokból érkező madarászok segítettek, segítenek.

A természet felé megnyilvánuló civil érdeklődés jól összhangba hozható a komoly, tudományos igényű munkával. Az önkéntesek, „civilek” adatgyűjtése fontos munka, melyre sok tudományos kutatás épül.

Terület

A munkaterület az Ócsai Tájvédelmi Körzet Öreg-turján nevű területe Budapesttől kb. 35 kilométeres távolságra, a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területének legdélebbi részén helyezkedik el. A lápmedence az Ős-Duna mentén kialakult jégkorszaki láp maradványának szegélye, 1975 óta országos jelentőségű védett természeti terület, a Natura 2000 hálózat és a Ramsari Egyezmény nemzetközi védelme alatt áll. A környék legjelentősebb méretű vizes élőhelye. Körülötte mezőgazdasági területek, ültetett erdők, kavicsbányák vannak.

A védetté nyilvánítás óta, a mezőgazdasági tevékenység és a bányászat befejeztével megindult másodlagos szukcesszió során nádasokkal és nyílt vízfelületekkel tarkított lápos terület jött létre. Az utóbbi évtizedekben a tőzegkubikok folyamatosan benádasodtak, a szárazabb területek beerdősültek. Az elmúlt 30–40 év során spontán megjelenő vagy betelepített számos fafaj kisebb-nagyobb foltszerű facsoportokat képez. A lombkoronaszintet legnagyobb egyedszámban nyár- és fűzfajok alkotják. A területen szórványosan magyar kőris, közönséges dió és nyugati ostorfa is előfordul. Az utóbbi években a zöld juhar terjeszkedik. A cserjeszintben a fekete bodza, a kutyabenge, a hamvas szeder, a földi szeder és a fűzfajok fiatal példányai a leggyakoribbak. A nedvesebb helyeken terjeszkedik a rekettyefűz. A lágyszárúak közül a vadkomló, a sédkender, az erdei angyalgyökér, a fekete nadálytő és az utóbbi években sajnálatosan elszaporodó magas aranyvessző a legelterjedtebb.

A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság 2009-ben pályázati forrásból nagyszabású rekonstrukciós munkát végzett a területen, amelynek során mintegy 40 hektár nyílt vízfelületet és a nyílt felületeket összekötő csatornarendszert alakítottak ki.

A jégkorszaki maradvány jelleg és a mozaikosság miatt a területen mind a növény mind állatvilág nagyon változatos, sok ritkaság található itt. Pl. több mint 20 orchidea faj és egyéb védett, ritka növény is előfordul a sok gerinctelen és gerinces állatritkasággal együtt, mint pl. a Metelka lepke (amit innen írtak le új fajként az első példányt gyűjtő dabasi gyógyszerészről elnevezve), az aranysávos szénalepke, tőrös darázs, lápi póc, elevenszülő gyík stb.)

ocsa madarvarta egyesulet2

Madárfogási módszerek

1. Nem standard, alkalomszerűen használt módszerek

A ragadozómadarak és varjúfélék befogásához különböző csapdákat, kockahálókat, héjakosarat stb. használunk. Ezeket alkalomszerűen és különböző helyeken állítjuk fel. A vízben álló nádasban a guvatfélék befogására varsa rendszerű csapdákat használunk. Ezeket fészkelési időszakban soha nem alkalmazzuk. Kihelyezésük az időjárási feltételektől (például a hótakaró vastagsága, hőmérséklet), vízmagasságtól stb. függ. Ezeken kívül speciális hálót használunk a fürj, a haris és az erdei fülesbagoly fogásához.

2. Gyűrűzés fészektelepeken, odúkban

A területen több nagyobb gémtelep található. Az itt költő fajok – szürke gém, nagy kócsag, kanalas gém, bakcsó – fiókáit légifotózást követően jelöljük a hagyományos fém és színes gyűrűkkel is. A légifotózás célja – a telep mérete és a fészekszám megállapítása mellett – elsősorban az, hogy a lehető legrövidebb úton jussunk be a telepre, ezzel is csökkentve az ilyenkor elkerülhetetlen zavarás mértékét. A területen a kisszámú, elszórva költő fajokat – egerészölyv, vörös vércse, rétisas, fekete gólya – is ilyen módon jelöljük.

A védett terület közelében néhány éve, egy bányató szigetén kialakult sirálytelepen az ott költő fajok – dankasirály, szerecsensirály, küszvágó csér – fiókáit jelöljük fém- és színes gyűrűvel is. Szintén a védett területen kívül található partifecske-telepeken függönyhálókkal (lásd standard módszer) fogjuk és jelöljük a madarakat.

3. Standard módszer

A befogott madarak többsége énekesmadár. A befogások standard körülmények (hálóhely, hálók száma, minősége, ráfordított idő stb.) között zajlanak. A madarakat japán típusú függönyhálókkal fogjuk (hossz: 12 m, néhány 7 m, magasság 2,5 m, zsebek száma: 5, szembőség: 16×16 mm) 8 hálóállásban. A hálóállások helyét úgy választottuk ki, hogy a lehető legjobban reprezentálják a terület vegetációs összetételét. Ez a hálótípus nemzetközileg a legelfogadottabb, „madárbarát”, fogási hatékonysága standardnak tekinthető.

További infó: https://ocsa.hu/ocsa_ertektar_ocsai_madarvarta_egyesulet

Fotók: https://www.facebook.com/OcsaiMadarvartaEgyesulet/

 

Ajánló az Értéktárból...

facebook

pestmegyelapja