Gazdag honfoglalás kori leleteket találtak Csévharasztnál

Részletek

Megjelent: 2024. november 13. szerda, 11:21

A Ferenczy Múzeumi Centrum és a Közösségi Régészeti Egyesület együttműködésének keretében került sor 2024 őszén egy újonnan azonosított lelőhelyen végzett tervásatásra Csévharaszt külterületén Giedl Dániel vezetésével. A kutatás a Nemzeti Kulturális Alap és Csévharaszt község önkormányzatának támogatásával valósult meg.

A település tágabb környezete Pest Vármegye déli részének régészeti szempontból eddig kevésbé kutatott területét képezte, így kiemelt jelentőséggel bír, hogy a feltárás során több korszak emlékanyagát ismerhettük meg a bronzkortól egészen a magyar honfoglalás időszakáig. A lelőhelyre az elmúlt években folytatott intenzív talajművelés során felszínre került jelentős mennyiségű honfoglalás kori leletanyag hívta fel a figyelmet, melynek nyomán fémkereső műszeres és klasszikus terepbejárás segítségével, valamint topográfiai adatok elemzésével vette kezdetét a terület alaposabb feltérképezése. Az előkerült leletek, illetve a laza, homokos talajú dombháton feltételezhető temetkezések földművelés általi bolygatása nyilvánvalóvá tették a feltárás szükségességét.

A feltárási felület és környezete
Az ásatás során mindössze 650 négyzetméteren 50 régészeti jelenséget tártunk fel. A kutatás egyik legfontosabb eredménye, hogy a felszíni adatok kiértékelése alapján sikerült lokalizálni azt a gazdag honfoglalás kori női temetkezést, amelyből a korábban napvilágot látott leletek származhatnak. Bár a sírt a szántás jelentős mértékben megbolygatta, abban így is több mint ötven mellékletet tártunk fel, amelyek között megtalálhatóak az elhunyt egykori ruházatát díszítő, változatos kialakítású és funkciójú, aranyozott ezüst kaftánveretek, kerek ruhaveretek, valószínűleg lábbeliveretként szolgáló kis ezüstszegecsek, díszített fülesgombok, valamint a korszak hagyatékában ritkább tárgytípusként számontartható lánctöredékek, illetve egy egyedi kialakítású, kőbetétes ezüstgyűrű is.

Honfoglalás kori aranyozott ezüst ruhadíszítmény feltárás közben

Érdekes szakmai adat, hogy e temetkezés sem azonos korú sírsorba, sem sírcsoportba nem illeszkedett, hanem önmagában állva látott napvilágot, így további kutatások szükségesek annak megállapításához, hogy a sír tágabb környezetében rejtőzhetnek-e további honfoglalás kori temetkezések, vagy pedig őseink előttünk ma már ismeretlen okból kifolyólag egykor magányosan temették el a korabeli társadalomban kétségkívül előkelő helyet elfoglaló hölgyet. Számos további sír is feltárásra került, amelyek a római császárkor időszakára, ezen belül a szarmata korra keltezhető temető részletként értelmezhetőek. Bár a korszakban általános jelenségként megfigyelhető sírrablás igen nagy mérteke e sírok túlnyomó többségét sem kerülte el, a napvilágot látott leletanyag így is jelentősnek tekinthető.

Az egykori ruházatra sorban felvarrt színes gyöngyszemek

Több sírból kerültek elő a szarmata viseletre általánosan jellemző különféle fibulák, ékszerek, övtartozékok és esetenként akár több száz, a női ruházat alsó szegélyének felvarrott díszítéseként szolgáló, különböző méretű és színű gyöngyszem. Gyakoriak voltak a sírokba helyezett kerámia edények is, amelyekbe egykor a túlvilágra szánt étel vagy italmelléklet kerülhetett. Az általánosabb tárgytípusok mellett egy sírból a kutatásban igen kis számban ismert arany rozetták is napvilágot láttak, amelyek a szarmaták legkorábbi magyarországi időszakához, az ún. aranyhorizonthoz köthetőek.

Korai szarmata sírból származó arany rozetta

E temető minden irányban túlnyúlik a feltárási felületen, s lehatárolása jövőbeli kutatást igénylő feladat. A honfoglalás kori és szarmata temetkezések mellett nagyobb számban kerültek elő bronzkori urnasírok, amelyek a Vatya-kultúrához köthetőek. A díszített és olykor tállal lefedett urnák egy része kiváló állapotban maradt fent és egyben kiemelhető volt. Ezekről a helyszínen háromdimenziós dokumentációt is készítettünk, majd restaurátor műhelybe szállítottuk, ahol további bontásuk jelenleg is folyamatban van. Szintén bronzkori, de csak további elemzéssel korszakolható pontosabban az a temetkezés is, amelyet bár kiraboltak, de az elhunyt lábánál a sírgödör alján szerencsésen megmaradt egy kerámiaedény társaságában található, szintén nem mindennapi leletnek számító bronztőr.

A környék elmúlt évtizedeinek első tervszerű ásatása rámutatott, hogy a település északi határában található, itt-ott nyárfákkal ölelt szántó szélfútta homokdombját többezer évig választották temetkezési helyül a Kárpát-medencében megtelepedő különféle kultúrák, amelyek sokszínűségéből a jelenlegi kutatás csupán ízelítőt tudott nyújtani. Az előkerült leletek jelentősége és az újabb adatok ugyanakkor egyaránt fontos információkkal járulnak hozzá mind a fenti korszakok, mind a szűkebb régió és a település történetének alaposabb megismeréséhez. A kutatás eredményeit a következő évben kiállítás, szakmai konferencia, valamint kiadvány formájában is szeretnénk közérthető formában a nagyközönség elé tárni, teret adva ezzel a közös munka minél szélesebb körű társadalmi hasznosulásának is.

Bronzkori urna bontás közben

A lelőhely azonosításában és a feltárási munkálatokban fontos szerepet vállalt Kosztolányi Gyula, Beker Edit és Szabó László civil egyesületi tagok, akik az elmúlt években kitartó társadalmi munkával járultak hozzá a kutatás sikeréhez. Külön köszönettel tartozunk a területet művelő Szabó Imrének, aki a terménybetakarítást is átütemezte, hogy a feltárás időben megkezdődhessen, valamint Pulisch József polgármesternek, aki jó házigazdaként mindenben segítő kezet nyújtott, továbbá fontos szerepet vállalt a feltárás előmozdításában Rajna András régészeti főosztályvezető is. A kutatás szakmai résztvevői és egyben alappillérei Páncsics Petra, Patay Róbert, Lenge Anna, Rupnik László, Jászberényi Mónika, Zsabokorszky Dénes, Décsi Enikő, Bózsa Anikó, Bende Marcell régészek és régésztechnikusok voltak. Végül, de nem utolsó sorban köszönetet érdemelnek a feltárás civil résztvevői, akik nélkül a kutatás nem jöhetett volna létre; Juhászné Andrea, Makai Tamás, Sipos Gergő, Skoda Attila, Kalocsai Zsolt, Tóth István, Klafszky Gábor, Czibulka Ákos, Czibulka Dániel, Herczeg István, Bócz Béla, Gór Dániel Adolf, Sahin Gábor, Bohos Tamás, Fojta József,

Lisztes Eszter, Németh Csongor, Poltl Annamária, Tóth Károly, Cseh István, Cs. Tóth Béla, Jakus Attila, Varga Imre, Vastagné Zsuzsa, Fazekas Gábor, továbbá Turi András bontó brigádja.

Forrás: Közösségi Régészeti Egyesület
www.kozossegiregeszet.hu