Pest megye - pest megye

2004 óta fájóak a mondatok ezen a napon, mondhatjuk úgyis, hogy kifosztották ünnepeinket. A Himnusz még elhangzik, az állami zászlót felvonják, de a tér, az utca üres. Üres, mint a szívre tett kéz gesztusa is. Üres, mert nincs mögötte valódi érzés. Amikor 2001-ben országgyűlési képviselőnek készültem, volt egy jelmondatom, amit többen kritizáltak. Úgy szólt, hogy „azért vannak álmaink, hogy megvalósítsuk azokat”. Sokan támadtak, azok, akik utána azt hirdették, hogy „tanuljunk meg kicsik lenni.” Ezek az emberek szerették volna elvenni a kedvünket az ünnepeinktől is. „Kis ország vagyunk, szerény lehetőségekkel” – mondták. S az eredményt látni. A nemzet jelentős része lehetőségei alatt, önbecsülésétől megfosztva él. A reménytelenség, a magány, a kishitűség van jelen ünnepeinkben is. És mi mégis ma ide ünnepelni jöttünk, együtt. Ünnepelni, kimondani, hogy van értelmes a tisztességesen végzett munkának. Az igazmondás kifizetődik, az értékek őrzése pedig kötelességünk. Mindenekelőtt pedig a megyét jöttünk ünnepelni. Az ezeréves megyét, még akkor is, ha a jelenkori „reformerek” szerint a megye idejétmúlt, korszerűtlen, ostoba szervezet. Mert mi is Pest megye? A törvényesen megválasztott közgyűlés, a több mint hétezer munkavállalónk, a harminckétezer ellátottunk, és a több mint egymillió-háromszázezer magyar, német, roma, szlovák, szerb, bolgár nemzetiségű honfitársunk? Igen. Ők Pest megye. Vagyis mi, mindannyian. És akik a megyék költségvetéseit szabdalják, valójában őket, minket rövidítenek meg.

 

Pedig az utóbbi években csak a megvonásban bővelkedtünk. Egyedül Pest megyétől több mint kétmilliárd forintot vontak el; minden ötödik forintunkat fel kellett áldoznunk a folyamatos válságkezelés oltárán. Válságban van az egészségügy, az oktatás, a környezetvédelem, az önkormányzatok, a gazdaság, a kultúra, a család, az egyén, és ami még nem lenne válságban, azokra új megoldásokat találnak ki: ezek soha nem fejeződnek be, viszont roppant nagy árat fizetünk értük. Azonban jelenthetem, hogy ebben a sodrásban még állnak a megyék és kitartanak. A pénzügyi változások súlyosan érintenek bennünket, ám a hivatásunkat így is betöltjük. Sőt! Hajlandóak lennénk és képesek is volnánk többet vállalni. Felelősséggel állíthatom, hogy alkalmasak vagyunk ellátni a klasszikus közigazgatási középszint feladatait. Úgy, ahogy azt már a környező országokban mindenütt megoldották. De a kormányzat szerint ami járna a régióknak, az nem járna nekünk. E komolytalan érveléssel a centralizált hatalom nem ad sem jogot, sem támogatást, és az is közismert tény, hogy kizár bennünket uniós támogatási forrásokból is. Pedig mindannyiunknak tudnia kell, hogy az önkormányzás nem politikai kérdés. Falut, várost, megyét csak egyféleképpen szabad vezetni, úgy, ahogy arra mindenki felesküdött: az ott élők állampolgárok érdekében.

 

Mint a legnépesebb megye elnöke, Pest megye polgárainak érdekében meg is követelem e törvények betartását. Az Alkotmány szerint a megye közigazgatási középszint, amely állami feladatokat lát el. Ezeknek a feladatoknak az ellátását pedig csak tisztességes költségvetési támogatással lehet teljesíteni. Ez nem alku tárgya, erre kötelez minket a magunkért és az ellátottjainkért érzett felelősség. Jelentős bajaink közepette azonban nem felejtünk el ünnepelni sem. Szükség van az ünnepre, arra, hogy összegyűljünk, és együtt idézzük fel azt a szellemi és lelki örökséget, amit úgy hívunk: Pest megye. Mert Pest megye érték, történelme a nemzeti emlékezet része. S amíg a hétköznapokban megvívjuk napi küzdelmeinket, nem feledkezünk meg ezekről az értékekről. Ünnepeinken felmutatjuk őket, hogy minél több ember érezze: van még közösség, van még az embereknek egymással kapcsolatuk. Együttélésünk alapja nem más, mint a bizalom. A bizalom, hogy amit kimondanak, vagy leírnak, az igaz. Enélkül nem lehet semmilyen megoldást kínálni jelenkori bajainkra, mert ennek hiányában nem működik a társadalmi szolidaritás. A megyék működésükkel bebizonyítják, hogy nem lehet az egyes embert semmibe venni, és lehet korszerűen működniük akár ezeréves hagyományok mellett is. A megyék – bármilyen nehézségeket támasztottak is ellenük – élnek, és meggyőződésem szerint élni is fognak.

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

 

Ezzel az esti gálát megnyitom, Önöknek jó szórakozást kívánok, és remélem, hogy egy év múlva, amikor lezárjuk a millenniumi ünnepségsorozatot, akkor úgy tudunk majd emlékezni erre az egy évre, mint amely életünkben sok segítséget, még több örömöt, és igazi lelki közösséget hozott. Köszönöm megtisztelő figyelmüket!