Szkíta kori sámáncsörgők és csengők lelet-együttes - Nagytarcsa

Szkíta kori sámáncsörgők és csengők lelet-együttes - Nagytarcsa

A Pesti-síkság és a Gödöllői-dombság találkozásánál, ahol Nagytarcsa községünk fekszik, már évezredek óta biztosítottak voltak az ember számára a letelepüléshez szükséges feltételek. A Szilas-patak mentén, a dombokon és azok völgyeiben sok, e tényt igazoló régészeti lelet került elő. Történelmi múltunkat őrző földrajzi neveink is erről tanúskodnak.

A régészeti ásatások és a történeti kutatások alapján megállapítható, hogy Nagytarcsa területe az ember által az őskőkor óta lakott. Az 1960-ban alapított Falumúzeum állandó történeti kiállításának tárlóiban őrizzük községünk legfontosabb régészeti tárgyait és történeti dokumentumait.

Krisztus születése előtti korokból őskori kőpenge, csiszolt kőbalták, átfúrt csonteszköz, rézkori idoltöredék – amely a Furchenstich kerámia kultúrájába sorolható -, nagyméretű magkő, formás agyagedények, kőcsákány, bronzkori edények, karperec, szkíta kori szobros bronzcsörgők, bronzcsengők, vaszabla – amelyek a szkíta sámánok kellékei voltak és a történelemtudomány hazánk legfontosabb régészeti emlékeiként tartja nyilván -, a szarmata korból pedig agyagedények, és egy fenőkő maradt fenn.

A szkíta korról általában:

Szkíta vagy magyarosan szittya kornak is nevezik. A kora vaskor utolsó szakaszában, Kr. sz. e. 7-6 században az ukrajnai sztyeppékről jöttek falunk területére ezek a nomád lótenyésztéssel foglalkozó szkíták, a Fekete-tengertől északra eső területéről. Sajátos kultúrájuk és díszművészetük volt.

Ennek a korszaknak két nagy jelentőségű technikai újítása volt; az egyik a fazekaskorong alkalmazása az edényművességben, a másik a vas felhasználása.
"Az a nép, amelyet az írott források alapján szkítának nevezünk több mint 1200 esztendőn át uralta Belső- és Közép-Ázsiától a Kárpát-medencéig az eurázsiai térséget, ide értve az egykori Urartu, tehát Dél-Kaukázia területét is. Ma már egészen világosan látjuk, hogy ez a nép vegyes összetételű volt, s nem kóborolt szerteszéjjel a végtelen sztyeppéken, hanem hatalmas erődöket és jelentős városokat, fontos településeket épített" (Bakay Kornél).

A szkítakori lelet együttes megtalálásának körülményei, régészeti leírása:

A szkíta hitvilág és művészet emlékeire 1964 nyarán a Zrínyi utcai orvosi lakás udvarán találtak a társadalmi munkások.
A lelet együttes 3 db öntött bronzcsörgőből, 8 db harang alakú bronzcsengőből és 4 db oldalpálcás vaszablából áll. A lelet komoly jelentősége miatt a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézete anyagi támogatásával dr. Bakay Kornél régész leletmentő ásatást végzett, akinek a tudományos kutatás során sikerült perdöntően bizonyítani, hogy ezek az eszközök a szkíta sámánok vagy sámánfejedelmek kellékei voltak.

Idézet Bakay Kornél: Őstörténetünk régészeti forrásai I. kötetéből:
"1964 nyarán, mint fiatal akadémiai ösztöndíjas, aki László Gyula professzor tanársegédjének készült és a magyar őstörténet kutatójává akart válni, telefonértesítést kaptam a Budapesthez közel fekvő Nagytarcsáról, hogy házépítés közben mindössze 60-70 cm mélységből különös leletek kerültek elő: három db bikafigurákkal díszített öntött bronz csörgő, nyolc db öntött bronz csengő és négy db kovácsolt vas, oldalpálcás zabla. A hamarosan végrehajtott leletmentő ásatás újabb leleteket nem eredményezett, az azonban bizonyossá vált, hogy nem sírról van szó, hanem valamiféle áldozati helyről. (Hasonló jelenséggel találkozunk majd a "hun-korban.") A nagytarcsai leletegyüttes kapcsán összegyűjtöttem először a Kárpát-medence hasonló leleteit (Aszód, Gyöngyös, Szurdokpüspöki, Mihályfa, Somhíd, Gyulafehérvár, Gernyeszeg), majd az oroszföldi példányokat, összesen 121 darabból 94-ét. (25) A lehető legpontosabb méréseket igyekeztem elvégezni, hiszen ez volt a cél, legelőször meg kell határozni: mire szolgálhattak ezek a különleges tárgyak, amelyek akár bronzból, akár vasból készültek, általában a belsejükben egy golyót tartalmaztak és egy másfél méteres fa nyélre voltak felszerelve? Ugyanakkor a kísérő leletek között csaknem általános volt a bronz csengők sorozata és lószerszámok, elsősorban a vas zablák.
Ilyen csörgőket nagy számban találtak Oroszország területén, s mivel nem egy lelőhelyen kocsi-alkatrészek között fordultak elő, legtöbben kocsidíszeknek gondolták őket. Magam abból indultam ki, hogy a csörgők belsejében lévő bronz vagy vas golyó rendeltetése csak is az lehetett, hogy megszólaltassa ezeket a tárgyakat, magyarán, hogy hangot adjanak. Ezt támasztotta alá a csörgők különböző térfogata is, valamint a csörgők testén kialakított rések váltakozó száma. Az MTA Népzenekutató Intézetében el végeztük mind a csörgők, mind a csengők zenei vizsgálatát, és kiderült, hogy a bronz csengők kifejezett zenei hangsort adnak (a normál A hang 440 Herz), de a csörgők is értékelhetők zeneileg. A csörgők és csengők anyagából egy 28 darabos sorozatot sikerült színképelemzésnek alávetni, s ebből kiderült, hogy a csörgőknél a réz alapanyag mellett 10 %-nyi az ón, míg a csengők esetében viszont sokkal kisebb az ón-tartalom, magasabb ugyanakkor az ólom és antimon tartalom. Ez határozottan a különböző hanghatások elérése miatt kellett, hogy így legyen. Régóta ismert a magyar néprajzban az, hogy az állatok nyakába akasztott pásztorcsengők összehangoltan szólnak és hasonlókeppen összehangoltak a templomi harangok is. A régészet történetében először fordult elő, hogy ezt sikerült bebizonyítani egy nem hangszer esetében! A szkíta bronz vagy vas csörgők és csengők eredeti rendeltetését azonban még nem határoztuk meg ezzel. Valamint azt sem, hogy milyen eredetűek ezek a tárgyak?
Számba véve a kocsileleteket, kiderült, hogy mindössze három esetben (Alexandronopol, Szlonovszkája Bliznyica és Krasznokutszk (24) ) szerepelt együtt kocsi-alkatrész és rúdvég. A hazai kocsi-temetkezésekben (Szentes-Vekerzug) sem fordult elő csörgő vagy rúdvég. Megvizsgáltam a lelőkörülményeket és határozott különbség mutatkozott a kárpát-medencei darabok és az oroszországi példányok között. Amíg keleten elsősorban a halomsírokban fordultak elő, a Kárpát-medencében - az ismeretlen lelőkörülményű szórványoktól eltekintve - elrejtett depotként kerültek napvilágra, temetkezések nélkül! Mi lehet ennek a magyarázata? Véleményem szerint szkíta csörgők és rúdvégek kultikus tárgyak voltak, amelyeket részben a temetések alkalmából, részben egyéb szertartásoknál használták. Eredetüket illetően e leghatározottabban állítható, hogy ez a rítus és a tárgycsoport is déli hatásra keletkezett, elsősorban sumér és hatti-hettita, valamint urartui befolyás eredményeként. A csörgőket és rúdvégeket elsősorban állatalakok, a legkésőbbieket istenalakok díszítik. (25) Különösen gyakoriak a szarvas és az őz figurák, a ragadozó madarak, a párduc, a ló a bika és egyéb ún. fantasztikus állatalakok. Általános vélemény szerint a szkíták az ún. sámánisztikus szertartások keretében gyakorolták istenhitüket, s a szkíta királyok egyúttal népük főpapjai is voltak. A szkíták, a görög történetírók szerint, imádták a Napot, az Eget, a Földet és a Tüzet. Valójában azonban a Teremtő Istent, akinek jelképe az éltető Nap, aki a tüzet adta az embereknek, aki teremtette az eget és a földet. Az orosz régészek közül E. V. Perevódcsikova és D. Sz. Rajevszkij (26) nyilvánította ki először egyetértését, hangoztatva: ezek a csörgők és rúdvégek valóban igen jelentős szerepet játszottak a szkíták hitvilágában."

szkita nagytarcsa

Az előkerülési körülmények, a lelet együttes összetétele, a technikai és a mérési vizsgálatok, hangvizsgálatok, valamint a színkép-analitikai vizsgálatok alapján jutottak a tudósok arra az eredményre, hogy a csörgők a sámánbotok végét díszítették és mozgatásuk révén hangot adtak a dobra szerelt csengőkkel együtt, mégpedig zenei értelemben vett konszonáns harmóniában. Valószínű, hogy tudatosan törekedtek a zenei hatásra, varázsló szertartásaik során a sámánok. A Kárpát-medencében eddig talált szkíta kori bronzcsörgők között ezek a nagytarcsai példányok a legnagyobb méretűek.
A csörgők közül kettőt szarvasmarha szobra díszíti, az egyiken egy álló, egy másikon pedig térdelő bikafigurával, a harmadikon nincs szobor, mivel öntvényhibás. Az álló bikát ábrázoló bronzcsörgő 1991. augusztus 20-tól Nagytarcsa község címerének fő motívuma lett.

A lelet együttes nem sírból került elő, így elásása kultikus, mágikus szertartás része lehetett. A hitelesítő ásatáskor előkerült még neolit edény és szkíta kerámia is.
Az egész szkíta-sámán lelet együttes a Magyar Nemzeti Múzeum főrestaurátora készítette el két csörgő, két csengő és egy zabla hiteles másolatát 1969-ben, amelyeket a Falumúzeum helytörténeti kiállításán mutatunk be.

A lelet együttes Dr. Bakay Kornél szakszerű, aprólékos régészeti szakmai leírása szerint:

BRONZ CSÖRGŐK:
Hengeres köpűn csonka kúp alakú test, végén állatalak. A köpű hossza (baloldali nézetben) 72 mm, (elölnézetben) 74,5 mm, a köpű alsó síkja tehát nem egyenes. Alsó átmérője 35 mm, felső átmérője 24 mm, falvastagsága 4,5 mm. A körű alsó részén két lyuk van, az egyik szabályos kör alakú, átmérője 6 mm, a másik – öntési hiba következtében – szabálytalan, mérete 14x6 mm. A lyukak az állatalak hossztengelyére merőleges vonalban helyezkednek el.
A csonka kúp alakú test magassága 93 mm, alsó átmérője 60x59 mm, felső átmérője 18,5 mm. A csonka kúp alakú testen merőleges elrendeződésben 4 háromszög alakú rés van, melyeknek méretei: az elölnézeti rés hossza 60 mm, alsó szélesség 13 mm, jobbra a második hossza 61 mm, alsó szélessége 13 mm, a harmadik hossza 53 mm, alsó szélessége 13 mm, a negyedik hossza 57 mm, alsó szélessége 11 mm. A rések alján, több helyen félkörös kiképzés látható. Talán szándékos!
Az állatalak téglalap alakú lábazaton áll, melynek hossza 30 mm, szélessége 10 mm. Állattani jellege: kétségtelenül szarvasmarha. Vaskos, görbe szarv, elálló nagy fülek, kidülledt szemek, erőteljes pofa. A szarvak hossza 16,5 mm, a fej hossza 21 mm, szélessége 9 mm, illetve a fülnél 22 mm. A fej rövid (8 mm), vaskos, ovális (12x5 mm), nyakhoz illeszkedik, mely hosszú, hengeres törzsben folytatódik. A durva megmunkálású, tagolatlan, síkokból összetett lábak mereven nyújtottak. Az első láb hossza 37 mm, szélessége 9 mm, a hátsó láb hossza 38 mm, szélessége 10 mm. Mind az első, mind a hátsó lábnál a combkiképzés egyforma; pántszerűen ível át a törzsön, s attól élesen elkülönül. A mellső láb combhajlatánál háromszög alakú kiképzés, melynek szélessége 3,5 mm, mélysége 3 mm. A hátsó combhajlatban félkörös kiképzések mindkét oldalon. Szélessége 4-5 mm, mélysége 2-3 mm. A hátsó comb folytatása a merev farok, melynek vége a lábhoz tapad.

A csonka kúp alakú testben 16 mm átmérőjű vasgolyó mozog. A csörgő anyaga ónbronz. A csörgő súlya 520 gramm. Készítési technikája: viaszveszejtéses eljárással egy darabban öntött. Ezt bizonyítja, hogy külső öntővarratok nincsenek a tárgyon. Öntés után vésővel és reszelővel dolgozták meg a felületet. Így képezték ki az állat szájvonalát, az elülső láb körmöt utánzó vonalkáit, a háromszög alakú áttörések oldalfalait.
A köpű belső felületén a lyuk – öntésből eredő – pereme jól kivehető. Kopásnyom alig figyelhető meg a tárgyon, tehát igen kevéssé használt.

1. Hengeres köpűn, csonka kúp alakú test, végén állatalak. A köpű hossza 66 mm, alsó átmérője 40,5x38 mm (nem kör alakú!), felső átmérője 26 mm. Falvastagsága 3 mm. A köpű alsó peremétől 10 ill. 14 mm-re magasabban – az állat tengelyére merőleges irányban – egy-egy 6 mm átmérőjű kerek lyuk van. A csonka kúp alakú test magassága 115 mm, alsó átmérője 67x69 mm, felső átmérője 20x15 mm. A csonka kúp alakú testen szimmetrikus elrendezésben három háromszög alakú rés és több lyuk van. A rések tervezett alakja alul-középen bemélyedő, tehát fecskefarok-szerűen villás lehetett, melyet azonban az öntés eltorzított. A rések mérete: elölnézeti hossza 30,5 mm, szélessége (legnagyobb) 6,5 mm; jobbra a második hossza 30,5 mm, szélessége 17 mm; a harmadiké 32 mm, szélessége 9,5 mm. A második rés jobb széle kitörött.
Az állatalak maga alá hajtott lábai képezik a talapzatot, melynek hossza 29,5 mm, szélessége 12 mm. Állattani jellege: szarvasmarha (bika). Vaskos, görbe szarv, elálló nagy fülek, kidülledt szemek. A szarv hossza 19 mm, a fej hossza 20,5 mm, szélessége 7,5 mm, illetve a füleknél 19 mm. A fejtartás összhangban áll a lábak helyzetével, amelyet még jobban hangsúlyoz a nyújtott nyak. A nyak hossza 14 mm, átmérője 9,5x7 mm, tehát ovális. Mindez a pihenő állat testtartására jellemző. A nyak folytatása az egyenes hengeres törzs, hossza 52 mm. A nyak és a törzs is síkokból tevődik össze. Az első láb combkiképzése az I. számú csörgőével megegyezik, a hátsó comb azonban eltérő. Az erőteljes farok is laza tartásban csüng le, hossza 21 mm. A hátsó combhajlatnál a jellegzetes félköríves kiképzés látható, szélessége 3,5 mm, mélysége 4 mm. A csonka kúp alakú testben 16 mm átmérőjű vasgolyó mozog.
A csörgő anyaga ónbronz. A csörgő súlya 760 gramm. Készítési technikája az 1. számú csörgőével megegyező. Az állatalak lábai kevésbé kimunkáltak, különösen a mellső láb hátsó fele. A köpű és a test között lyuk van, a köpű belsejében jól kivehetők az öntővarratok. Alig használt példány. A testen látható lyukak közül némelyik szándékos kiképzésűnek látszik.

2. Hengeres köpűn csonka kúp alakú test, vége letörött. A köpű hossza 74 mm, ill. 67,5 mm, tehát alsó síkja nem egyenes. Alsó átmérője 36,5x35 mm, felső átmérője 20 mm. Falvastagsága 2,5 mm. A köpű peremétől 15 mm-rel feljebb két szabályos 6 mm átmérőjű lyuk van, ezen kívül még négy nagyobb, szabálytalan lyuk található a köpűn, melyek minden bizonnyal öntési hiba következményei.
A csonka kúp alakú test magassága 94 mm, alsó átmérője 62x60 mm, felső átmérője 20 mm. Rajta négy, szabályosan elhelyezett háromszög alakú rés. Méretei: hossza 57 mm, szélessége 14,5 mm; hossza 46,5 mm, szélessége 10 mm; hossza 51 mm, szélessége 9 mm; hossza 52 mm, szélessége 9 mm. A testen öt nagyobb, öntési hibából eredő lyuk is látható. A csonka kúp alakú test felső vége törött. A törésfelület egyenletes oxidrétege mutatja, hogy a törés korabeli. Ezt bizonyítja a test felső részén húzódó 21 mm hosszú repedés is, amely belülről ható feszítőerő következtében alakult olyanná, hogy a peremek kifelé hajlanak. Hogyan következett ez be? A csörgő öntőmintáját úgy kellett elkészíteni, hogy a testüreget kitöltő homokforma már tartalmazza a vasgolyót. A mi esetünkben a homokforma felső része széteshetett, s így a vasgolyó felszorult a csörgőtest felső végébe.
A hűlés következtében beállott különböző arányú és időtartamú térfogatcsökkenés miatt a gyorsabban hűlő bronz köpeny megrepedt. A felszorult vasgolyó jól látható.
Feltehető, hogy az állati figura is ezért hiányzik. A csörgőn megfigyelhető éles öntési varratok (a köpű peremének belső vonalán, a lyukaknál) bizonyítják, hogy egyáltalán nem is használták. A csörgő anyaga ónbronz. A csörgő súlya 400 gramm.


BRONZ CSENGŐK:
1. Teljesen zárt köpenyű öntött bronzcsengő. Pereméből egy helyen kitörött egy darab. A megmaradt peremén, öt helyen szabályos félkörös bevágás látható. Magassága 94 mm ill. 92 mm, alsó átmérője 49x48 mm. Tömör fülének szélessége 2,2 mm, vastagsága 9,5 mm, a fül belső átmérője 15x12 mm, falvastagsága 2 mm. Súlya 153,85 gramm.
2. Egy darabból öntött „hasított” köpenyű bronzcsengő. A bevágás hossza 67 mm. 52 mm-nél összeér, majd csepp alakú lyukat képez. A fül alatt további 5 lyuk látható. Magassága 98 mm, alsó átmérője 48 mm. A köpeny két széle lent 7 mm-re van egymástól. A fül szélessége 25 mm, vastagsága 11 mm, a fül belső átmérője 13,5x10,5 mm, falvastagsága 2,5 mm. Súlya 164,7 gramm.
3. Egy darabból öntött, oldalán háromszög alakú réssel ellátott bronzcsengő. A rés hossza 52 mm. A csengő magassága 100 mm, alsó átmérője 50x48 mm, a fül szélessége 25 mm, vastagsága 10 mm, a fül belső átmérője 15x11 mm. A végén félkörösen meghajlított vas nyelv a fül alatti lyukon keresztül van felerősítve. A nyelv hossza 88 mm. A csengő falvastagsága 2 mm; súlya 193,55 gramm.
4. Bronzból öntött zárt csengő, pereme egy helyen hiányos. Magassága 97 mm, alsó átmérője 52x50 mm, a fül szélessége 25 mm, vastagsága 9 mm, a fül belső átmérője 12,5x10 mm, falvastagsága 2,5 mm. Súlya 190,1 gramm. A négyszögletű vas nyelv (7x4 mm) kampósan behajlik, kampós vége azonban letörött. Hossza 89 mm, súlya 9,75 gramm. A fülnél csekély kopásnyom látszik.
5. Egyik oldalán nyitott öntött bronzcsengő. A rés hossza 48 mm, majd e fölött egy 15,5 mm-es lyuk. A csengő magassága 98 ill. 92 mm, tehát alsó pereme nem egyenes síkú. Alsó átmérője 43x37 mm. A perem közelében még egy kis lyuk és egy csorbulás látható. A fül szélessége 28 mm, vastagsága 12 mm. A fül belső átmérője 14x13 mm. Súlya 158,1 gramm.
6. Egyik oldalán nyitott öntött bronzcsengő. A rés 4 mm széles. A csengő magassága 93 ill. 88 mm, tehát ferde az alsó síkja. Alsó átmérője 48x47 mm, a fül szélessége 23 mm, vastagsága 9,5 mm, a fül belső átmérője 17x10 mm. Falvastagsága 2 mm, súlya 153,00 gramm.
7. Zárt testű öntött bronzcsengő, egyik oldalán 36,5 mm hosszú szabálytalan lyukkal. Magassága 100 ill. 94 mm, alsó átmérője 50x47 mm. A fül szélessége 23,5 mm; vastagsága 10 mm, a fül belső átmérője 13x11 mm. A fül egyik oldalán 9 mm hosszú bemélyedés látszik azon a helyen, ahol a fül kampója kihajlott, de ez nem kopástól származik. Súlya 172,05 gramm.
8. Zárt, öntött bronzcsengő, egy helyen berepedt. Magassága 102 mm, alsó átmérője 50 mm, a fül szélessége 22 mm, vastagsága 10 mm, a fül belső átmérője 11,5x10 mm, falvastagsága 2,5 mm. A csengő peremén, két helyen félkörös bevágás van. Súlya 168,55 gramm.

www.pestmegye.hu

 

Ajánló az Értéktárból...

facebook

pestmegyelapja