A márianosztrai Kálvária

Részletek

Megjelent: 2015. február 26. csütörtök, 10:40

A márianosztrai Kálvária

A XVII. századtól a szerzetesrendek szorgalmazták a települések határában Krisztus és a Boldogságos Szűzanya szenvedéseinek stációit megidéző szent táj fölépítését. Ismereteink szerint az első pálos kálváriát 1667-ben a sopronbánfalvi /Wondorff/ konvent állította föl, ezt követően a máriavölgyi, majd a márianosztrai konvent is kiépítette a keresztúti ájtatosság szent helyét.

A bazilikától 1 km távolságra, a XVIII. század természetérzékének és kegyes gyakorlatának megfelelően kialakított kálvária kialakítása több mint húsz évet vett igénybe. P. Dónyi Gellért prior működése idején, 1756. szeptember 7-én jelölték ki a Kálvária-hegyen a legjobb helyet a három hatalmas méretű - középen a Megváltó, balra a gonosz, jobbra a megtérő lator – keresztnek. Egy hét múlva, a Szent Kereszt fölmagasztalásának ünnepén állították föl a tekintélyes, fából készült Szent Keresztet. A Szent Kereszttől keletre P. Szluha Demeter hitszónok remeteként jámbor és elszánt buzgalommal egy nyár alatt fölépített egy remeteházat. Lángoló szívvel, boldogan adta át az ünnepre fölépült házikót a konventnek. Ezzel a nosztrai pálos konvent lényegében létrehozta saját remeteségét. Hírlett egyébként a régi öregek elmondásából, hogy hajdan valóban állt itt egy kunyhó, amiben egy remete éldegélt. A nosztrai remeteségnek hamarosan lakója is lett Helbay Jakab személyében. Tanult ember volt, elvégezte a gimnázium retorikai osztályát. A szentmiséken szorgalmasan ministrált, őrizte a kálvária fakeresztjeit, és stációit. Hosszú nosztrai szolgálata után, 1770. március 26-án szólította magához Teremtője.

A nosztrai kálvária kialakításának következő állomása, P. Raffavics László priorsága alatt következett be. Három évre az első kereszt fölállítása után, 1759-ben a Szent Keresztre a Megváltó hasonmását készítették és helyezték el. Ugyancsak fölállították a két lator keresztjét. Bár a XVI. Század közepétől a 14 stációs keresztút kezdett általánosságban elterjedni, a nosztrai pálosok ettől eltérően, a domb hajlatában, a három kereszthez vivő út jobb oldalán letűztek kilenc oszlopot a Megváltó szenvedéseinek emlékére, baloldalon pedig hetet, ezek a Hétfájdalmú Szűz lelkének misztériumát ábrázolták. A pléhre festett képek faoszlopokon álltak. Ez lehetett a környék első kálváriája, mert hatalmas tömeg özönlött 1759. szeptember 14-én a Szent Kereszt fölmagasztalása ünnepére.
A nosztrai kálvária létrehozásával egyúttal megszűntek a nosztraiak nagymarosi gyalogos zarándoklatai. A nagymarosi templom a Szent Kereszt fölmagasztalása tiszteletére volt fölszentelve, s eladdig a hitszónokok évről-évre odavezették a népet e napon.

A nosztrai pálosok egyre nagyobb népszerűsége kegyes perselyadományokat eredményezett. A bevételek és kamataik 1771-re a kálvária átalakítását eredményezték. A fakereszteket, és stációkat az időjárás viszontagságainak ellenállóbb anyaggal cserélték föl. A váci egyházmegyében foglalkoztatott Rizzardi nevű szobrászt bízták meg a keresztek elkészítésével. Szeptemberre, a Felmagasztalás ünnepe előtti héten lettek készen a keresztek, s akkorra födték be a Szent Sír kápolnát is. A megindítóan szép kápolnában szarkofágidomú oltárra helyezték a keresztről levett Üdvözítő kőszobrát. Soha eladdig annyi zarándok nem érkezett, mint a szeptember 14-i ünnepi alkalomra. A hívek plébániánként, rendezett sorokban vonultak a templomtól a Kálvária-hegyre. Ettől az évtől kezdve rendszeressé vált a körmenet a templom és a kálvária között a Szent Kereszt ünnepeken.

Gévay Jakab nagybörzsönyi plébános igen nagylelkű adománnyal járult hozzá a kálvária mai napig csodálatos látványához. A három kőkereszt alá saját költségére három kőből faragott szobrot készíttetett - vélhetően - Rizzardival. A megkapó szoborcsoport: a Fájdalmas Szűzanya, Szent János apostol és a térdelő Mária Magdolna szobrait 1773. augusztus 11-én állították a helyére, s még ugyanabban a hónapban megtörtént a megfestésük. 1775-re elkészültek a faoszlopokat fölváltó, téglából épült s fehérre meszelt elegáns háromszögletű stációk is.

A Szent Kereszt fölmagasztalásának 1776. szeptember 14-i ünnepén Batthyány József hercegprímás váratlan megjelenésével irányította a klérus figyelmét a nosztrai zarándoklat fontosságára. A hercegprímás látogatása nemcsak a környék lelkiéletére volt rendkívül erőteljes hatással, de új erővel és lendülettel töltötte el a konventet is, minek hatására belekezdtek egy új kálváriai kápolna építkezésének megszervezésébe. Elképzelhető, hogy értesítették a szomszédos plébániákat az eseményről, mert az alapkőletételre tekintélyes számú zarándok érkezett 1777. május 20-án. Hatalmas erőfeszítéssel indultak meg nyáron a munkálatok, hiszen rendkívül sziklás talajba kellett az alapokat bevésni, de szeptember 14-re elkészült a kápolna, s ezzel egyidejűleg a kolostor bejáratát díszítő gyönyörű kapu. Fába Simon esztergomi prépost, a káptalan prefektusa áldotta meg a kápolnát a Fájdalmas Szűzanya tiszteletére. A kívülről nyolcszög, belülről kör alakú, egy tornyos kápolnába a sasvári Fájdalmas Szűz szobrának megkapóan gyönyörű másolatát emelték oltárra.

Ezt követően nehéz idők jártak a szerzetesrendekre, mely tetőfokát II. József regnálásának kezdetén, 1780-ban érte el, de a nosztrai zarándoklatok vonzereje töretlen maradt. A fárasztó utazások ellenére, a környező települések – Szob, Szalka, Ipolytölgyes, Garamkövesd és Nagybörzsöny - plébánosai szinte tüntetőleg vezették nyájukat az Öt Szent Seb konfraternitás Szent Kereszt-ünnepeire. Az ünnep fénye mégis fakult, majd csöndben kihunyt. A „kalapos király" betiltotta ugyanis – az úrnapi kivételével - a körmeneteket, és a búcsújárásokat, oly annyira, hogy 1785-ben már hiába keressük az ünnepről a magasztos szavakat. A nosztrai kálvária hosszú évekre az egyéni áhítat fölemelő helyszínévé, s a nosztrai pálosok

XVIII. századi buzgó tevékenységének emlékhelyévé vált csupán 1815-től egészen hosszúideig, 1858-ig Pintér Antal volt a márianosztrai plébános, aki a pálos hagyományokat is híven ápolta, s az I. Ferenc magyar király által az egyházi hagyományokat jogaiba visszahelyező légkörben – felújította a Szent Kereszt ünnepek zarándoklatait. A Kálvária fölújítása nyomán a márianosztrai zarándoklatok a XIX. század elején újból fölélénkültek. Talán ezért határozott úgy Hont vármegye kormányzata, hogy obeliszk formában itt állít emléket az 1809-ben, a Napoleon elleni győri ütközetben elhalt katonák emlékére. Az utolsó insurrectio - a magyar nemesség hazát védő katonai megmozdulása - volt ez az amúgy dicstelen ütközet, rengeteg sebesülttel. Az emlékmű-állítás gondolata arra isvisszavezethető, hogy a pálosok távoztával üresen kongó kolostort 1809-ben átmenetileg hadikórházként használták, s igen sok sebesült katona utolsó földi állomása Márianosztra volt. 1836. Pünkösd havának 2-dik napján állíttatott föl – a Szent Kereszt megtalálása ünnepének előestéjén – a másfél öl magasságú (kb. 2,5 m) alkotás.

A czestochowai Jasna Gora pálos kolostor – és a márianosztrai templom első konszekrációja – 600. évfordulóján a Kádár-rendszer talán első nagy egyházi demonstrációjának a helyszíne a márianosztrai kálvária volt P. Árva Vince plébános szervezésében 1982 szeptemberében. Az ünnepi szentmisét Dr. Lékai László bíboros, esztergomi érsek pontifikálta a magyar katolikus püspöki kar (22 fő) koncelebrálásával. Az ünnepi szertartáson jelen voltak a lengyel pálos atyák, s természetesen az egyház előtt is titkosan létező magyar pálos szerzetesek. A rendkívül jól szervezett, s a résztvevők számára maradandó lelki élményt jelentő ünnepségen több ezren vettek részt. A börzsönyi és a nógrádi plébániákhoz tartozó hívek - a hagyományoknak megfelelően – népviseletbe öltözötten a régi katolikus búcsúk hangulatát idézték. P. Árva Vince az ünnepre a Szent Sír kápolna tetején szabadtéri miséző helyet alakíttatott ki.

1989-ben, a pálosok visszatérte után nyerte vissza a kálvária ismét a régi fényét. A tizenhat kálváriai stációból mindösszesen azonban kilenc maradt meg addigra. P. Borsos József márianosztrai perjel a kor vallásos áhítatának megfelelően 14 stációra bővítette a kétszáz éves hársfákkal szegélyezett páratlan szépségű keresztutat. Ezen túl, 1996-ban teljesen fölújíttatta a két kápolnát, továbbá terméskőből bástyaszerűen alakították ki a Szent Sír–Sziklasír kápolna tetején a szabadtéri szentmisék színhelyét. Ugyancsak P. Borsos házfőnöksége idején a márianosztrai rendházban szolgáló szerzetesek anyagi hozzájárulásával, az ún. kárpótlási jegyek segítségével, visszavásárolták a mintegy 7 ha terjedelmű Kálvária-hegyet.

Azóta minden év július első vasárnapján, az Irgalmas Jézus Öt Szent Sebe ünnepén, kereszthordozással vonulnak föl a zarándokok a szent helyre, hogy átéljék Krisztus szenvedéseit, s örvendezzenek a megváltás misztériumán, a hársak és tölgyek övezte oltáron bemutatott szentmisén. A Fájdalmas Szűzanya kálváriai kápolna búcsúja alkalmával nem különben magasztos lelki élményekkel telítetten távoznak a zarándokok szeptember harmadik vasárnapján. A ferences atyák több, mint egy évtizede minden évben, augusztus 16-án a felkelőnap első sugarainak fényében mutatnak itt be szentmisét több száz fiatal előtt. Nagypéntekenként a Márianosztrai Fegyház és Börtön fogvatartottainak lelki tisztulást segítőkeresztútjának a helyszíne ugyancsak a pálos lelkiségből fakadó márianosztrai kálvária.

A márianosztrai Kálvária-domb tetején lévő kápolnát 1777. szeptember 14-dikén szentelték föl a Fájdalmas Szűz tiszteletére. Egy egykori remetehajléknak a helyén álló, az 1759. és 1777. között épült barokk kálvária kápolna mind ma, mind a XVIII. században nagy szerepet játszott a pálos konvent liturgikus életében. A falu szélén álló Kálvária több búcsús ünnepen is központi szerepet kap, az ország határain túlról is rendszeresen érkeznek ide zarándokok.