Nagytarcsai Népfőiskola

Nagytarcsai Népfőiskola

A Nagytarcsai Tessedik Sámuel Evangélikus Népfőiskola 1938-1944


Népfőiskola

A két világháború között a művelődni vágyó parasztfiatalokat gyűjtötte össze. Haladó gondolkodású, a magyar falu akkori gondjait ismerő írók, pedagógusok, lelkészek összefogásával létesültek népfőiskolák szerte az országban. Létrejöttükben részt vettek hazai és külföldi személyek, közösségek, gyülekezetek. Az ő támogatásukkal alakultak és működtek.
A nagytarcsai népfőiskola
Elsőként adott otthont az ország különböző pontjairól érkező kiemelkedő képességű fiataloknak arra, hogy több hónapon keresztül együtt tanulhassanak, dolgozzanak, élhessenek. Alapítója: Sztehlo Gábor evangélikus lelkész, jó érzékkel ismerte fel hogy Nagytarcsán minden adott egy bentlakásos parasztnépfőiskola létrehozásához.
Emlékirataiban így írt erről: „... tekintélyes, jómódú gazdák voltak. Nagyon értelmes, józangondolkodású, belterjesen gazdálkodó emberek, szorgalmasak,... nagyon becsültem és szerettem őket mert minden jóért lelkesedtek, és sohasem idegenkedtek az újítástól. Tiszteltem élettapasztalatukat és bölcsességüket is.”
Öt évig vezette a finn minta alapján működő intézményt, melynek célja: a mély lelki életen, a műveltség útján elindított szakmailag képzett paraszt parasztifjúság nevelése, akik később képesek lesznek az állandó önműveléssel vezető pozíciók betöltésére is. A résztvevő fiataloknak egész életét végigkísérte a népfőiskolán kapott szellemiség, és azok az értékek melynek alapjait itt kapták meg.
A népfőiskola épületeiből mára egy maradt meg, ebben ma a falumúzeum működik. Ez eredetileg a népfőiskola gazdasági épülete volt, mely 1939-ben épült Stühmer Frigyes és családja adományából, amit édesanyjuk emlékére adtak. /Az alapító Stühmer Frigyes csokoládégyáros özvegye/ A család a későbbiekben is rendszeresen támogatta az itt folyó munkát.
A népfőiskola történetének összeállításánál nagy segítségemre volt, s egyben alapul is szolgált Molnár Lajosnak a népfőiskola megalapításának 50. évfordulójára készült tanulmánykötete az intézmény történetéről, melynek bevezetőjében Veres Pétert idézi; álljanak itt e sorok a bevezetés lezárásaként, melyeket az író 1940-ben vetett papírra a „Mit ér az ember, ha magyar”” című könyvében:
„A tapasztalat és a gondolat soha nem helyettesítheti a cselekvést, de a cselekvés felé vezető úton az előttünk járók tapasztalatai és gondolatai azok a lépcsők, amelyekben az éber szellem mindig-mindig feljebb hág.”

I . A népfőiskolai mozgalom története

Magyarországon 1780-ban Tessedik Sámuel Parasztfiatalok részére gazdasági iskolát alapított. A népfőiskola gondolatával a XIX. században Dániában Grundtvig N.E. Severin evangélikus lelkész foglalkozott. Célja a dán nép szellemi, lelki nyomorból való kiemelése volt. Az első dán népfőiskola 1844-ben Röddigben alakult. A népfőiskolai gondolat megvalósítója Kold Kriszten dán tanító volt. 1851-ben 15 növendékkel 5 téli hónapon csekély tandíj ellenében foglalkozott. A fő cél a lelki ébredés volt. Az alkotó közösségben való élés és munkálkodás a résztvevők számára életszükséglet lett. A volt népfőiskolások lakóhelyükön újabb közösségeket szerveztek, ezekből alakult ki a dán szövetkezeti mozgalom, melynek döntő hatása volt a gazdaságra. Ezek a közösségek a későbbiekben mintaként szolgáltak a népfőiskolák megszervezésekor. 1880-ban Finnországban is megalakult az első népfőiskola. A XX. század elején az egész világon elterjedt a népfőiskolai mozgalom. Magyarországra is a XX. század elején jutott el az északi népfőiskolák híre.
Magyarországi népfőiskola történet
Első próbálkozások Szegeden 1920-ban voltak. Később több kezdeményezés volt Vértestarcsán, Szandán, Győrcsanakon , majd 10 év szünet következett.
1936-ban a sárospataki Református Kollégiumban dr. Szabó Zoltán és Újszászi Kálmán református teológiai tanárok vezetésével indult meg a téli népfőiskolai tanfolyam.
Az 1930-as évektől a Magyar Írók Első Népfőiskolai Közössége írással, élőszóval, szervezéssel és pénzzel segítette a népfőiskolai mozgalmat. Ehhez a közösséghez tartozott Darvas József, Boldizsár Iván, Erdei Ferenc, Illlyés Gyula, Kodolányi János, Móricz Zsigmond, Veres Péter és Szabó Pál.
1937-ben evangélikus lelkészek és értelmiségiek körében az Evangélikus Missziói Egyesület és a Baráti Mozgalom találkozóján az az elhatározás született, hogy evangélikus vallású egyesület keretében alakuljon igazi népfőiskola hazánkban. 1938-ban Nagytarcsán Sztehlo Gábor öt hónapos bentlakásos népfőiskolát szervezett. Az intézmény a népfőiskolai mozgalom kibontakozásának a kezdetét jelentette. Élénk visszhangot váltott ki, serkentőleg hatott a közvéleményre. Szervezetében, célkitűzésében, és tartalmában alkalmazkodott a magyar viszonyokhoz, sajátosan magyar intézmény lett.
1939 júniusában megalakult a Népfőiskolai Munkaközösség; a KIE /Keresztény Ifjúsági Egyesület/, a sárospataki, nagytarcsai, és a veszprémi vezetőkből. Ezt követően állandó népfőiskolák alakultak: Veszprémben és Orosházán. A KALOT /Katolikus Agrárifjúsági Legényegyesületek Országos Testülete/ Érden kezdi meg munkáját Ugrin József vezetésével.
Az 1940 márciusában a Népfőiskolai munkaközösség nagytarcsai tanácskozásán meghatározták a népfőiskolák formáit, eldöntik, hogy népfőiskolát hoznak létre az ipari munkásifjúságnak, és leány népfőiskolákat is indítanak. Foglalkoznak még a szervezeti, anyagi és nevelési kérdésekkel is.
1940-ben Móricz Zsigmond a Kelet Népében írt cikket a népfőiskolákról, és még ebben az évben megrendezésre kerül a „Kelet Népe” est a Zeneakadémián a Függetlenségi Front keretébe tartozó „Magyar Írók és Kutatók Szövetkezete” szervezésében: „Művelt nép – szabad nemzet” címmel.
A népfőiskolák célja: az elmaradt viszonyokból a parasztfiatalok felemelése, taníttatásuk, és olyan iskolarendszer megteremtése, ahol a tanulás, nevelés és fegyelmezés szabályos útján mindenkit ellátnak neki megfelelő szellemi útravalóval. A „Kelet Népe” programja: Hazugságot ne taníts! Igazságot el ne hallgass!
1940 május 24-én sor kerül az első népfőiskolai ankétra a KIE és a KALOT szervezésében, majd 1941 áprilisában a másodikra, melyen az állam tájegységek szerint öt állandó népfőiskola felállítását tervezte. Megállapították hogy a népfőiskola célja: a felnőtt kor határán levő ifjúság öt hónapon át vallásos, nemzeti , hivatásbeli szolgálatra nevelni közösségbe gyűjtve, élőszóból és a nevelő személyiségéből kiáradó erőkkel, a néplélekből adódó szempontok és korunk szükségletei szerint öntevékenységre, a legnagyobb gyakorlatisággal.

1942-ben 70 protestáns és katolikus, 30 helyi és több tucatnyi egyéb népfőiskolát tartottak számon. Erős, jó mozgalom alakult az értelmiség és a parasztság összehangolt munkája nyomán. A II. világháború a népfőiskolai mozgalom fejlődését megakasztotta. A viszonyok normalizálódása után még pár népfőiskola megnyitotta kapuit, de lényegesen kevesebb. A nagytarcsai sem indult újra. A megmaradtak alkalmazkodtak az új rendhez, de 1949. július 10.-én a népfőiskolai intézmények működésének lehetősége lezárult. A Népfőiskolai Tanács vezetőinek egy részét bebörtönözték és a hallgatók közül is sokakat internáltak. A népfőiskolai mozgalom legvirágzóbb időszaka 1935-1945 között volt. 1983-ban Pozsgay Imre a Hazafias Népfront akkori főtitkára a népfőiskolai mozgalmat a népfront mozgalom történeti elődjének tekintette. Támogatásával megalakult Budapesten a Népfőiskolások Baráti Köre, melynek javaslatára 1986-ban megkezdődött az új népfőiskolák szervezése. 1988-ban megalakul a Magyar Népfőiskolai Társaság. 1990- től az Antall kormány anyagilag is támogatta a mozgalmat, mely mellé állt újra a magyar értelmiség tagjai közül: Csengey Dénes, Cseres Tibor, Csoóri Sándor, Csurka István, Czine Mihály, Varga Csaba, Hámori József, Makovecz Imre, Fekete Gyula, Hankiss Elemér, Andrásfalvy Bertalan, Fekete György, László Gyula, Benda Kálmán és sokan mások.Újjáéledt a KALOT és a KIE is.

nagytarcsa nepfoiskola

II. Előzmények

Az 1930-as évek falukutatói rájöttek, hogy a parasztság sorsa rosszabb, mint más társadalmi rétegeké. Felismerték, hogy a mezőgazdaság fejlettségétől függ hogy a parasztember mennyire használja az ipar, a közlekedés és a kereskedelem vívmányait.
Erdei Ferenc: Futóhomok c. művében, mely az első hazai szociológiai irodalmi mű Nagytarcsáról is írt megemlíti a táji adottságokat a földművelést, piacozást.
A nagytarcsai gazdaembereket mindig is foglalkoztatta a mezőgazdasági termelés megújításának lehetősége, ezt bizonyítják a Gazdakörben összegyűjtött kiadványok is. Így termékeny talajra hullottak Sztehlo Gábornak a népfőiskola megszervezésére irányuló tervei.
Népfőiskolai szervezések és próbálkozások már korábban is voltak pl. Sréter Ferenc szandai birtokán szervezett parasztfiatalok számára, majd 1936-tól Sárospatakon a református egyház is tartott tanfolyamokat, de északi mintára szervezett népfőiskola először Nagytarcsán létesült Sztehlo Gábor kezdeményezésére.
Sztehlo Gábor a nagytarcsai evangélikus gyülekezet első megválasztott lelkésze 1936-1942 között szolgált községünkben. Felismerte, hogy milyen fontos a parasztfiatalok Krisztusi szellemben való nevelése és a szakszerű gyakorlati életre való felkészítése. Hivatalos részről ehhez támogatást nem kapott.

III. A nagytarcsai népfőiskola megalakítása

A népfőiskola felállításához az indítást az 1937-ben a hazánkban járt finn és észt lelkészek adták. A XIX. századtól kezdve a népfőiskolákat külföldön is az evangélikus egyházak szervezték az egyház és a gyülekezetek támogatásával. A nagytarcsai népfőiskola megalapítása Sztehlo Gábor evangélikus lelkész nevéhez fűződik.
A szervezés egy külön testület összehangolt munkájaként zajlott, mely a Nagytarcsai Evangélikus Népfőiskola Szervező Bizottsága volt, több nyomtatott körlevelet adtak ki és ezeket az egész országba szétküldték. Nyomukban megindul a szervezés: a támogatók toborzása, elkészülnek a tantervek, összeáll az előadók névsora, elkészülnek az épületek tervei megindul az építkezés és ezzel egy időben a hallgatók toborzása. Sztehlo Gábor és Kósa Pál rákoskeresztúri lelkész finnországi tanulmányútra indul 1938 júniusában. Gyűjtés indul a népfőiskola épületére, ezen felül finn fiatalok adják össze Sebők István tandíját az egyik finn népfőiskolára. Hazatérésük után megindul a népfőiskola létrehozása. A nagytarcsai evangélikus gyülekezet felajánlott két kis holdnyi területet (régi temető) a népfőiskola céljára. Szegfű Pál kőműves vállalta két 75 négyzetméres alapterületű ház felépítését. Támogatta az építkezést a Hangya Fogyasztási Értékesítési Szövetkezet és a helyi Hitelszövetkezet is. Az alapkövet 1938. október 23.-án tették le Túróczy Zoltán részvételével. Ezzel megvalósulhatott az első magyar evangélikus népfőiskola alapjainak lerakása. November 10.-re elkészült a magyar fillérekből a „Magyar Ház” /később a könyvtár épülete volt/,a finnek adományából a „Finn-ház” /később Tóth Erzsébet iskolaigazgató szolgálati lakása /.
1939. március 20-ra Stühmer Frigyes adományából, melyet édesanyjuk emlékére adtak felépült egy új épület, mely gazdasági célokat szolgált, ma a falumúzeum található itt.
Az intézet zárókövet dr.Raffay Sándor püspök helyezte el.
Az intézmény rendeltetése a „szervezeti szabályzat” szerint:
1. Az evangélikus mezőgazda- iparos- és tanuló ifjúságnak a biblián és hitvallásainkon alapuló keresztyén életre való eljuttatása és a mindennapi életben szükséges gyakorlati és elméleti tudással való felszerelése
2. Ifjúsági vezetők nevelése és továbbképzése
3. A külmissziói munka iránti érdeklődés és felelősségérzés felébresztése és erősítése

IV . Élet a népfőiskolán

A népfőiskola igazgatója havi körlevelekben tájékoztatta a Baráti Mozgalom tagjait az itt folyó munkáról, ezekben a beszámolókban helyet kaptak a diákok élményei, dolgozatai is. Az első tanfolyam 1938. november 15 – 1939. március 20. között lett megtartva.10 hallgató vett részt rajta, 9 településről átlagéletkoruk 18 év volt.
A fiúk maguk tartották fenn a rendet heti munkaidő beosztás mellett, mindenkinek külön feladata volt. A szoros napirendbe a tanulás mellett a munkának és a szabadidőnek is volt helye. Minden nap bibliaolvasással, reggeli áhítattal kezdődött és esti áhítattal zárult, ez a keresztény szellemiség adta a keretet az itt folyó munkához.
Az 1938/39 értesítőben írja Sztehlo Gábor a népfőiskolai oktatás céljáról:
„Tudatossá kell tenni azt ami van, ami érték. Ezek az értékek mutatják a célt, mely felébreszti az emberben a hivatást. A hivatástudat pedig a lelki érettség jele.”
Az értesítőben részletesen közlik a népfőiskola minden eseményét az ünnepélyeket és kirándulásokat is természetesen a tantárgyak ismertetése mellett.
Az intézményben tankönyveket nem használtak az ismeretek átadása élőszóval történt, meghatározó volt az előadó egyénisége, felkészültsége. Az általuk összeállított tematika szerint folyt az oktatás, melynek az előadás mellett fontos része volt a megbeszélés is. Felüdülésképpen gyakran előkerültek a népdalok. Az előadók közül sokan falukutatók voltak, akik ismerték a falvak, a parasztság életét, problémáit. Közvetlenségük, lelkesedésük magával ragadó volt. A résztvevő parasztfiatalok számára kitárult a világ, „szomjasan itták” az új ismereteket. Írta mindezeket személyes élményei alapján Sebők István nagytarcsai hallgató, aki az elő évfolyamon is részt vett.
Az oktatott tantárgyak:
- hittan: Luther Kis Kátéja alapján a keresztény hittan tételei
- anyanyelv: helyesírás, fogalmazás, nyugták, kérvények írása
- irodalom: két csoportban: - történelmi eseményekkel foglalkozó irodalom, - a XIX. század irodalma, benne a parasztság és irodalom témával. Ehhez kapcsolódott a művészet és néprajz
- történelem: egyház történet, magyar történelem benne a parasztság helyzete, legújabb kor az I. világháború utáni helyzet és a nagy átfogó áramlatok
- társadalomtudományok: egyén-család-falu-állam kérdései, faluvezetés, fontosabb törvények, rendeletek
- természetrajz: kémiai ismeretek, talajszerkezet; fizikai ismeretek, elektronika, gépek, mezőgazdasági gépek; a növénytani és állattani ismereteket kirándulásokkal és tapasztalatokkal támasztották alá
- gazdaságtan: különböző gazdálkodási típusok ismerete, értékesítés
- földrajz: természeti és gazdasági földrajz
- közgazdaság: termelés, ipar, fogyasztás viszonya, pénzkezelés
- egészségtan: elsősegély, fertőző betegségek, gyógyszerek, alkohol, dohányzás
- számtan-mértan: négy alapművelet, kamatszámítás, területmérés
- könyvvitel: pénztárkönyv kezelése, nyugták kiállítása, számadás és költségvetés készítése
- ének-zene: minden irodalom, történelem és néprajz órán egy-egy régi magyar népdal tanulása; kottaismeret, harmóniumon való játék
- kézimunka: három irányba volt képzés; -kosárfonás, -asztalos munka, -bádogosmunka

Az oktatást gyakran egészítették ki személyes tapasztalatok bemutatások, gazdaságok bemutatása, a fővárosban múzeumok megtekintése.
„könyvtár” kb. 40 könyv volt, de kölcsönkönyvek is voltak szépirodalmi valamint mezőgazdasági szakkönyvek. Az állomány folyamatosan gyarapodott különböző felajánlásokkal.

A fizikai munka is része volt a mindennapi életnek. Tereprendezés, mintagazdaság létrehozása. Az étkezésekhez szükséges alapanyagokat helyi lakosok biztosították. Az étkezésekhez használt eszközök szintén adományok voltak, melyeket más evangélikus gyülekezetek által kerültek ide. Az esti beszélgetéseken a napi információk mellett aktuális kérdések megbeszélése is helyet kapott pl. a földreform szükségessége, a parasztszövetkezetek kérdése, a szárszói konferencia. Az aktuális kérdések mellett előkerült az irodalom is Ady, József Attila művei valamint az akkor élő Sinka István, Erdélyi József és Illyés Gyula versei. Az első évfolyam egy körutat tett meg a Kemenesaljai Egyházmegye területén, melyet kedvcsinálásnak, toborzónak szántak a következő évfolyamra. A népfőiskola fenntartása adományokból történt. A tanévek befejeztével értesítőket adtak ki melyekben az adott év minden eseményét , történését rögzítették. 10 fiú fejezte be az első tanévet.

A nyár folyamán Sztehlo Gábor a volt hallgatókat meglátogatta otthonukban, megnézte hogy a megszerzett tudást hogyan hasznosítják. A népfőiskolát végzett fiúk nemcsak a paraszti gazdaságokban álltak helyt, hanem aktívan részt vettek a helyi közösségek, és gyülekezetek életében is. Fontos dokumentum még az itt folyó munkáról a népfőiskolai rovásfüzet. Ebben a népfőiskola önképzőköri gyűléseinek jegyzőkönyveit olvashatjuk. Négy évfolyam krónikáit, a népfőiskoláról alkotott véleményeket.

Az itt indított tanfolyamokon előadóként részt vett többek között: Veres Péter, Kodolányi János, Erdei Ferenc, Kovács Imre író, egyházi részről: Sólyom Jenő, Sréter Ferenc, Zászkaliczky Pál, Danhauser László, Túróczy Zoltán, Csepregi Béla, Győri János, aki 1943-tól a gyülekezet lelkésze is lett, valamint Keken András hogy csak az ismertebbeket említsük. Az oktató munkába bekapcsolódta a falu tanítói is Blaskovits Oszkár és Hernád Sándor is.
A nyári hónapokban gyerekek nyaraltatása illetve a Vasárnapi Iskolai foglalkozások vezetőinek a képzése folyt a népfőiskolán.

A parasztember akkor végezheti eredményesen a munkáját, ha a felesége is ebben a szellemben áll és dolgozik mellette, ezért indították el 1940 szeptemberében a leánynépfőiskolát. Vezetője Bakai Péterné apostagi esperesné volt. A fiú népfőiskolán oktatók mellett női tanárok is voltak: gimnáziumi tanár, doktornő, zöldkeresztes nővérek; a néprajzot dr. Újváriné Kerékgyártó Adrien tanította. Hittan, bibliaismeret, gyülekezeti munka állt az első helyen, ezeken kívül közismereti tárgyakat, gyakorlati ismereteket is oktattak. A cél Krisztusban hívő magyar gazdaasszonyok nevelése volt. 30 fő vett részt ezen a kurzuson az ország 12 pontjáról.
Az 1942/43. tanévtől már nem Sztehlo Gábor vezette a népfőiskolát, kerületi missziói szolgálatba került, így a népfőiskolák összes ügyét intézte, de vendégelőadóként továbbra is visszajárt. A háborús helyzet miatt a vezetés változott: kezdetben Vajta Vilmos,majd Kozma Ferenc diakónus vezette, és miután leszerelt, Darnai Ferenc látta el ezt a feladatot.

Az 1944/45-ös tanévet Pór János tanító szervezte, meg is kezdődött, de mivel a falu is a frontvonalba került, ezért a tanítás 1944 decemberében félbeszakadt. A következő évben a bútorokat, felszerelési tárgyakat és a könyvtárat Fótra szállították.

Összegzés:

1938-1944 között a nagytarcsai népfőiskola hat évfolyamán 137 fiatal vett rész, 167 tanár és előadó szolgált.
Nagytarcsán a népfőiskolai gondolat fennmaradását segítette a népfőiskola egykori tanára Győri János evangélikus lelkész, aki 1943-1981-ig szolgált a nagytarcsai evangélikus gyülekezetben. 1978-ban Ő rendezte meg a népfőiskolások negyven éves találkozóját. A fél évszázados jubileumi találkozó megszervezése Gáncs Péter 1988-ban itt szolgáló evangélikus lelkész nevéhez fűződik. A gyülekezettel együtt gyűjtötte össze a volt hallgatókat, tanárokat.

www.pestmegye.hu

 

Ajánló az Értéktárból...

facebook

pestmegyelapja